Színes ősz köszöntött Kerek-erdőre. Mindenki
csodálta a színpompás erdőt, és egy kicsit büszkék is voltak az állatok a
csodás otthonukra. Egyik reggel a tüskés família útra kelt, és mint a harci
katonák meneteltek át az erdőn. Elől ment Sün-papa, őt követte Sün-mama, utánuk
a Sün gyerekek: Sára, Samu és Soma. A hajnali fényben Uhu bácsi hunyorogva
nézte, hogy hova menetel a Sün család, de annyira nem volt kíváncsi, hogy
megkérdezze tőlük.
A Szarka, aki mindent tudni akart, most sem
akart lemaradni semmiről, ezért egy darabig titokban repült utánuk, majd
egyszer csak rájuk rikácsolt.
-
Hova mentek?
De válasz nem érkezett. Válasz helyett
Sün-papa legyintett egyet, és folytatták tovább az útjukat. A Szarka
visszafordult és azt kezdte híresztelni Kerek-erdőben, hogy a Sün család
elköltözött az erdőből. A többiek csak találgatni tudták, hogy vajon mi lehet
az oka a költözésüknek.
Mindenki tudta Kerek-erdőben, hogy Sün Soma
nagyon csintalan állat volt. Úgy mondják, hogy megváltozott, de kevesen voltak,
akik ezt elhitték.[1] Somának nem volt könnyű az
élete, mert mindenki azt várta tőle, hogy bizonyítsa a változást. Nem ment
mindig olyan könnyen, ahogy sok kicsinek és nagynak sem megy olyan könnyen ma
sem.
Hova menetelt a Sün család? Ez volt mindenki
kérdése, és választ senki sem kapott. Eltelt az a nap is, csak úgy, mint a
többi. És így telt el a következő, és az az után következő nap is, míg egy késő
délután a Sün család ismét felbukkant Kerek-erdőben. Elől jött Sün-papa, őt
követte Sün-mama, utánuk a Sün gyerekek: Sára, Samu és… Hova lett Soma? A
Szarkának erre is volt válasza.
-
„Biztos elhagyták útközben.” – gondolta magában, és már vitte is a hírt
Kerek-erdő minden zeg-zugába.
Erre a hírre Uhu bácsi is felkapta a fejét,
de mivel nem volt kíváncsi természet, csak magában törte a fejét. Kérdezni már
senki nem mert, tudták, Sün-papa csak legyintene egyet a válaszadás helyett.
Nem volt bőbeszédű a Sün népség.
Ez idő alatt messze Kerek-erdőtől Sün Soma
egy fontos feladatot kapott. Távoli rokonaik nagy bajban voltak. A Sün rokonok
egy másik erdőben éltek, és egy nap az egész család: szülők és a 12 sün gyerek
csapdába esett és az emberek fogságába kerültek. Egy galamb hozta a hírt
Kerek-erdőben élő Sün családnak, azért kelt útra az egész família, hogy
segítsenek rajtuk. Kiszabadították a rokonokat, de a fogságot a Sün-anya és a
12 Sün-gyerek élte túl. Ki gondoskodik ezután annyi éhes szájról? Ki segít
Sün-anyának a 12 rakoncátlan Sün-gyerek nevelésében? Ez nem volt kérdés, mert
Sün Soma azonnal tudta, hogy itt az ideje, hogy bizonyítson. Azt is tudta, hogy
a Nagy Király ezt várja el tőle. Soma ott maradt a rokonoknál. Újra felépítette
a Sün-lakot. A nagyobb Sün-gyerekekkel elindult élelmet keresni télire. Nem
volt könnyű feladat, annyi csintalan Sün-kölyköt nevelgetni. Soma olyan sokszor
régi önmagára ismert, ahogy a rosszaságaikat látta.
-
„De jó, hogy meg lehet változni!” – Sóhajtott fel örömmel Soma.
Mennyi panaszt és zúgolódást kellett
hallgasson Soma a Sün-gyerekektől, amint a hegyre kapaszkodtak fel, hogy
bejárják a gyümölcsösöket élelem után keresgélve.
Még a tél beállta előtt Sün Sára és Sün Samu
meglátogatták a rokonokat. Nagy volt az öröm az érkezésükkor, mert sok
finomsággal megrakott kosarat hoztak magukkal. Nagy segítség volt Sün-anya
számára Sün-Sára, különösen a kompótok elrakásánál. Samu pedig Somával együtt a
12 Sün-gyerek nevelésével és tanításával volt elfoglalva.
Egy nap Sára és Samu odaállt Soma elé.
-
Nem is olyan nehéz a te dolgod, Soma. – jelentette ki magabiztosan
Sára. – Úgy gondolom, hogy erre mi is képesek vagyunk Samuval, elvégre mi
vagyunk az idősebbek.
Soma elcsodálkozott és elszomorodott, de hagyta, hogy Sára és Samu
átvegye a helyét és a tennivalóit. Másnap káosz, rendetlenség uralkodott az
egész Sün-lakban. A Sün-gyerekek nem engedelmeskedtek Sárának és Samunak, így
ment egész héten. Sára és Samu szégyenkezve mentek Samuhoz, és kérték, hogy
segítsen nekik rendet tenni.
-
Tévedtem, elismerem, kérlek, bocsáss meg! – mondta Sára.
-
Megtanultam, hogy ne irigykedjem másra. – folytatta Samu.
-
Nem könnyű feladat ezeket a kicsiket nevelni, vezetni, de a Nagy Király
bízta őket rám, és minden nap erőt ad és segít nekem, hogy szeressem őket, és
türelmes legyek velük. Nem haragszom rátok. – mondta Soma, és megölelte a testvéreit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése