Vili és Vera új otthona (A szétrombolt madárfészek)

  A hideg tél megviselte Kerek-erdő lakóit. Az állatok már nagyon várták a tavaszt. De az még nem akart megérkezni. Az állatok összebújtak odúikban, mert nagyon fáztak a hidegben. Csak Vili veréb hagyta el naponta fészkét, és berepült a közeli városba, hogy egy kis élelmet keressen magának és Verának, a feleségének. 
  Vili és Vera veréb fészke Kerek-erdő szélén volt egy magas fa sűrű ágai között. Ezt a fészket a fecske család hagyta üresen ősszel, amikor elutaztak melegebb országba. Télire Vili és Vera vette birtokba. Vili épp a városban volt élelmet keresni, amikor nagy vihar támadt. Erősen havazott és a szél is olyan erősen fújt hogy Vili veréb alig tudott visszarepülni. Már majdnem feladta a küzdelmet a hóviharral, amikor eszébe jutott, hogy Vera egyedül van. A többi állat ilyenkor még jobban meghúzódik az odújában, és senki nem segít Verának, ha bajba kerülne. Minden ereje elhagyta már, amikor megpillantotta Kerek-erdőt. 
  -Vera! Vera! – csiripelt kétségbeesetten Vili.
  -Itt vagyok! - válaszolt egy hang nagyon halkan.
  Vili csak ekkor vette észre, hogy Vera nincs a fészekben. Igen, de hol a fészek. A fészek nincs sehol. Vili rémülten nézett körbe, hogy mi lett a fészekkel. A fészket a hóvihar szétrombolta. Vera egy fának a kérge alá bújt, hogy meg ne fagyjon. 
  -Gyere te is ide gyorsan! – kiáltotta Vera. Amíg elmúlik a vihar, addig elférünk itt. 
  Így is történt. Amíg elmúlt a vihar a két kis veréb a fa kérge alatt húzódott meg. A hóvihar elmúlt. Néhány állat kimerészkedett a biztonságos házikójából. Körbenéztek, hogy mindenki épen átvészelte-e a vihart. Ekkor vették csak észre, hogy a veréb család fészke nincs sehol. Mindenki Vilit és Verát kezdte szólítgatni.
  -Vera, Vili! – kiabálta Marci mókus. 
  -Vera, Vili, hol vagytok? – szólt Szarvas.
  -Itt vagyunk a kéreg alatt. – szólalt meg Vili.
  Már majdnem megfagyott a két kis veréb. A mókusok segítettek kihúzni a kéreg alól. Befogadták az odújukba is. Még finom magvakkal is megkínálták a kis verebeket. A mókus gyerekek nagyon vidámak voltak, hogy vendégeik lettek. Már nagyon unták a hosszú, unalmas telet. Így egy kicsit megváltoztak a dolgok. Meg az ágyikójukat is szívesen átadták Vilinek és Verának. 
  Másnap az erdő lakói összegyűltek a nagy tölgyfa alatt, és arról beszélgettek, hogy a veréb családnak új otthont kell építeni. Mindenki nagyon örült az ötletnek, de legjobban a verebek, és persze a mókusgyerekek, mert ők is akartak segíteni. 
  -A fészeképítést csak akkor kezdjük el, ha már vége a télnek. Mert ilyenkor télen nem lehet ágakat gyűjteni, és fészket sem lehet építeni. – magyarázta Mókus papa a kicsinyeinek.
  - Tudjátok, mindennek meg van az ideje. – fejezte be Mókus mama. 
Az állatok csendesen visszahúzódtak a házaikba, és várták, hogy vége legyen a télnek. Vili és Vera nap, mint nap meséltek a városról a mókusoknak, akik nem győztek csodálkozni, hogy mi minden létezik az ő kedves otthonukon, Kerek-erdőn kívül.