Akác-birtok bajnoka

-Kukkuríkú! Kukkuríkú! Itt a reggel! – kiáltott Tarajos a kerítés tetejéről.
A Nap még nem jelent meg a látóhatáron, de halvány sugarait már előre küldte. Felébredtek az Akác-birtok lakói is. Hogyne ébredtek volna, hiszen Tarajos ma is pontosan keltette őket.
Bodri gyors léptekkel közeledett az istálló bejáratához, sejtette, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Jól sejtette a kutyus, mert ez a nap felejthetetlen lett az Akác-birtok lakóinak.
Fehér Villám, a gyors lábú versenyló idegesen mozgolódott az istállóban. Lassan a többi állatok is köré gyűltek és vártak.
A Nap már az ég tetején járt, amikor hatalmas ujjongás hallatszott az istállóból. Megszületett Akác-birtok legújabb tagja. Fehér Villám megnyugodva hajolt kiscsikója fölé. A többi állat is körbe állta és üdvözölték.
-Csendbe leszünk, és nem zavarjuk a kiscsikót! – ígérték meg a kis szamarak édesanyjuknak.
- De mi legyen a neve? –kérdezte Bari.
- Valami nagyon szép nevet kell neki adni, mert olyan szép fehér. És biztos olyan gyors lesz, mint az édesanyja.- örvendeztek az állatok.
- Fehér Villám csak mosolygott, de nagyon szerette volna, ha csikójából híres versenyló válik.
Teltek a napok, hetek és a kiscsikó megerősödött. Az édesanyja mellett legelészett békésen. Egyre szebb és erősebb lett. Szürke, a bírtok legidősebb szamara minden nap mondogatta a többieknek, hogy ez a csikó olyan fehér és békés, mint egy felhő. Így hát Felhő lett a neve. Az állatok azt is mondogatták neki, hogy egy nap majd híres lesz.
Amint nagyobb lett elmehetett Fehér Villámmal és nézhette, hogyan készül anyja egy versenyre. Egy év múlva már ő is együtt készülhetett édesanyjával a nagy versenyre. Kis gazdáját is nagyon megszerette.
Egyik versenyt a másik után nyerte. Ő lett a leghíresebb ló.
Egy vágy volt csak Felhőnek, hogy részt vegyen a Villám-kupán és győzzön. Ezt a versenyt édesanyja is megnyerte már sok évvel azelőtt, innen kapta a Villám nevet. Nagyon szerette volna, ha ő is megkapni ezt a nevet. De nem csak ő szerette volna ezt a versenyt megnyerni, hanem Tűz is. Tűz volt a legnagyobb ellenfele Felhőnek. Bátor volt és kitartó. Most sem adta fel a reményt, hogy ő lesz a győztes, hiába tudta, hogy Felhőt nagyon nehéz legyőzni.
Eljött a verseny napja.
- Kitartás, gyermekem! – mondta Fehér Villám Felhőnek.
- Felejthetetlen nap lesz a számodra. – súgta Felhő fülébe kedves gazdája.
A verseny elkezdődött. Mindenki feszülten figyelte, hogy mi fog történni. És valóban úgy volt, ahogy mindenki várta: Felhő volt mindig elől és Tűz sebesen a nyomában. De hírtelen valami történt. Felhő megbotlott és a földre rogyott. Nem tudta folytatni a versenyt. Így a győztes Tűz lett. Ő viselhette büszkén a Villám nevet. Tűz Villám.
Felhő soha többet nem tudott versenyezni, úgy megsérült az egyik lába. Gazdája hűségesen ápolta. De ő nagyon sokáig vigasztalhatatlan volt. Szürke sokat bátorította, míg végül megértette, hogy az ő szelíd természetéhez nem illett volna a Villám név.
De mindig szomorú lett, amikor Akác-birtok többi lova versenyre indult. Szeretett volna ő is menni, de emiatt soha nem szomorította társait. Inkább együtt örült velük, amikor győztesen tértek haza.