A megetetett nyulak

Lili boldogan hintázott a kiskertben. Már alíg várta a nyarat, a vakációt, hogy a nagyszüleihez mehessen. Amint megérkezett a nagyszülőkhöz, az első útja az állatokhoz vezetett.
  - Milyen szépek a bárányok, a kis nyuszik és a kiscicák is milyen nagyok már.- ujságolta boldogan Lili nagyapának.
  - Olyan rég nem voltál már itt, hogy azóta megnőttek.
  Lili minden nap talált valami újat a nagyszülőknél. Örült, hogy reggelente tovább alhatott, nem kellett korán kellnie és oviba menni. Nagymama a kedvenc ételeit készítette el, nagyapával megetették az állatokat minden nap és nagyokat sétáltak a közeli tóhoz. Néha még pecázni is elment nagyapával. Amíg nagyapa halat fogott, addig Lili virágot szedett nagymamának. Nem mindig volt ilyen békés és nyugodt Lili és a nagyszülők kapcsolata. Lili eleven kislány volt. Az óvodában azt tanulta, hogy a nyulak szeretik a káposzta levelet. Egyik nap Lili kiengedte a nyulakat a ketrecből a kiskertbe. A nyulak összerágták a káposztafejeket. Amikor nagymama ezt meglátta, nagyon megharagudott Lilire.
  - Tönkretették a nyulak a káposztát, és ettől a sok káposztától meg is fognak betegedni.- mondta nagymama mérgesen és közben a hangját is felemelte. – Rossz vagy, ezért megbüntetlek. Nem etetheted többet az állatokat, amíg itt leszel, és holnapig ki sem jöhetsz a házból. Megértetted?
  Lili csak rázta a fejét, de szólni nem tudott, mert könnyeit törölte a szemeiből. Nagyapa megpróbálta elmagyarázni, hogy miért em jó az, amit tette, de hiába. Lili csak sírt és egyre azt mondogatta, hogy haza akar menni. Pár nap múlva értejöttek a szülei és hazavitték. Bár szerették volna, ha Lili megértette volna, hogy nagymamának igaza volt, de a kislány nem akart többet ott maradni. 
  Teltek a hete, Lili szüleivel elment nyaralni. El is felejtette a nagyszülőknél történteket, csak akkor ráncolta mérgesen össze a homlokát, amikor nagymamáról beszéltek neki. 
  - Nem megyek oda többet. Nem szeret engem. – jelentette ki haragosan Lili. És hiába próbáltak vele beszélni erről, tudomást sem vett róla. 
  Többször is beszéltek a nagyszülőkkel telefonon, de amikor nagymama Lilivel szeretett volna beszélni, csak makacsul megrázta a fejét. Nagymamának fájt kis unokája viselkedése, de így is szerette Lili, és tudta azt, hogy a rosszaság után meg kellett büntetnie. 
  A nyárnak lassa vége lett. A szülők már arról beszéltek, hogy Lilinek nemsokára ismét oviba kell mennie. Már hiányoztak neki az óvodás társai. Egyik nap csöngött a telefon. Apa vette fel. Miután letette a telefonkagylót anyával beszéltek valamit, és mindketten nagyon megijedtek. Lili érezte, hogy valami baj történt. Nem tudta, hogy kiről van szó, de kicsi szíve megérezte, hogy valami rossz dolog történt. Apa és anya el kellett menjen, őt pedig a szomszéd nénihez vitték. 
  Lili sírva fakadt, amikor meghallotta, hogy a szomszédok a nyagymamáról beszélnek és úgy emlegetik, hogy „szegény”. Biztos a nagymamával történt valami, és neki nem mondtak semmit. Látni akarta ő is a nagymamát.
  Amikor a szülei végre hazaértek, Lili ezt kérdezte:
  - Mi történt a nagyival? Szeretnék a nagyihoz menni. 
  - Most nem mehetsz hozzá. – mondta apa szomorú hangon. A nagyi kórházban van. Nagyon beteg. 
Aznap este Lili lefekvés előtt letérdelt az ágya mellé és a nagyiért imádkozott. Édesanyja épp akkor lépett a szobába, mikor a kislány befejezte az imádságot.
  - Azt kértem Istentől, hogy gyógyuljon meg.- mondta halk hangon Lili. És megígértem, hogy többet nem engedem a nyuszikat a kertbe káposztát enni. Szeretném látni a nagyit, és meg akarom mondani, hogy sajnálom, hogy rosszat tettem, és azt is...és azt is...hogy szeretem.- fejezte be Lili a mondanivalóját, miközben könnyei folytak végik kicsi arcocskáján.
  Néhány nap mulva nagymama jobban lett, így Lilit is ebvitték hozzá a kórházba. Nagy volt az öröm, amikor a kislány nagymamája nyakába borult, és elmondta bocsánatkérő szavait.
  - Nagyon szeretlek nagymama, és alíg várom, hogy megint nálatok legyek. – mondta Lili és egy csokor mezei virágot nyújtott át nagyinak egy hatalmas puszival együtt.