Türelem tavaszt terem

  Nem akart a tavasz megérkezni. Pedig az állatok Kerek-erdőben, már nagyon várták. Mimi és Móli, a kismókusok az odú ablakában üldögéltek naphosszat, várták, hogy végre eljöjjön a tavasz. Mimi és Móli sokat veszekedtek egymással és bosszantották Mókus-mamát. 
  - Valami hasznosat kellene tegyetek,és akkor nem lennétek olyan türelmetlenek. 
  - De mi már úgy várjuk a tavaszt! Soha nem jön már el. – szomorkodott Mimi.
  - Úgy szeretném látni már a kirügyezett fákat, hallani a madárcsicsergést. – ujjongott Móli.
Mókus-mama sokat mesélt kismókusainak a tavaszról. Ez volt az első telük, az előző tavasszal születtek. De akkor olyan kicsik voltak, hogy nem emlékeztek a tavaszra. 
  - Itthon olyan unalmas. 
  - Csak az ablakon bámulhatunk kifele. Ez olyan unalmas! – panaszkodott Móli.
  - Segítsetek nekem takarítani, ételt készíteni, akkor nem fog unalmasan telni a nap, és addig sem vitatkoztok egymással. Egy szép reggel csak azt veszitek észre, hogy megérkezett a tavasz. – bíztatta Mókus-mama csintalan kicsinyeit.
  Mókus-mama nem is foglalkozott többet a kismókusok nyafogásával, elment a dolgára. De a két kismókust nem nyugtatta meg anyjuk bíztatása, ők most azonnal akarták a tavaszt. 
  - Ha nem akar jönni a tavasz, akkor sem fogok itt bent ülni. Holnap kiszököm az odúból és megnézem, hogy mi hír az erdőben. 
 - Ezt nem teheted meg, ha a mama és a papa megtudják, akkor nagyon mérgesek lesznek rád. – mondta Mimi.
 - Észre sem fogják venni, hacsak te nem fogsz árulkodni. De azt úgy sem mered megtenni, mert akkor megcibálom a lompos farkincádat. – mondta fenyegetően Móli. 
  Mimi haragosan otthagyta testvérét, közben arra gondolt, hogy majd elárulja szüleinek és akkor ő lesz a jó és testvére a rossz, szófogadatlan. Másnap reggeli után, amikor Mókus-mama a konyhában végezte a dolgát, Móli kiszökött az odúból. Ráfihoz, a kis rókához ment egyenesen, őt is elcsalta magával az erdő közepére. Kint hideg, csípős szél fújt, bár a hó már rég elolvadt. Az eső is elkezdett esni. Móli és Ráfi bebarangolták az erdőt, csak akkor indultak hazafelé, amikor meghallották a kutyák ugatását a közelben. Ráfi nagyon megijedt a kutyáktól, Móli hol a földön szaladt barátja mellett, hol a fa ágain ugrálva sietett hazafelé.
  Hazaértek. Mókus-mama hamar észrevette, hogy Móli nincs sehol, Mimit kezdték faggatni, mire ő elmondta, hogy kiszökött az odúból. Így Mókus-papa a keresésére indult, amikor eleredt az eső. Móli hamarabb hazaért, mint a papája. Nemsokára Mókus-papa is megérkezett. Szigorú volt a tekintete. Móli tudta, hogy a büntetést nem kerülheti el. Engedetlensége miatt aznap kikapott a mogyorófa vesszővel. Az esőben Móli nagyon megfázott, és másnap betegen feküdt az ágyban. 
  - Bárcsak itthon maradtál volna – mondta elkeseredve Mimi a testvérének. – Nem kaptál volna ki és most beteg sem lennél. 
 Móli nem szólt egy szót sem. Könnyek csorogtak végig az arcán, és elfordult, hogy testvére ne lássa, hogy sír. Mókus-mama és Mimi hűségesen ápolták Mólit, de napról-napra betegebb lett. Gyenge volt ő ahhoz, hogy egy olyan hideg esős napot az odún kívül töltsön. Nem gyógyult meg. Móli a tavaszt már nem láthatta meg.
  Tavasz érkezéséig Mimi mindennap piciny orrát az ablakhoz szorította, és közben sírt. Már nem volt türelmetlen, és az sem volt kivel vitatkozzon. Mindennap segített Mókus-mamának, így az idő hamarabb telt. 
  Eljött a tavasz. Miminek két kistestvére született. Nagyon szerette őket, de gyakran gondolt Mólira, és ilyenkor nagyon bánta azt, hogy olyan sokat vitatkoztak. Ahogy nőttek a kismókusok Mimi tanította őket, hogy éljenek békességben, szeressék egymást, és hogy ne legyenek türelmetlenek, hanem tegyenek hasznos dolgokat, amivel másoknak is örömet szereznek.