Hideg volt. Minden falevél már a földön didergett, próbáltak összebújni, hogy ne fázzanak annyira. Egyik reggel sűrű köd lepte meg Kerek-erdőt, még a szomszéd odújáig sem lehetett ellátni.
- Eljött újra a tél. – jelentette ki aznap reggel Uhu bácsi, amikor épp aludni indult.
- Juhééééééééé! Nemsokára havazni is fog! – kiáltották a mókusok.
Az állatcsemeték ezen a ködös reggelen is sietve mentek a Nagy Tisztásra, ahol a vakáció előtt még egyszer összegyűltek. Kerek-erdőben télen volt a szünidő, mert vannak olyan állatok, akik átalusszák a telet.
A vén róka, a tanító, még egy utolsó házi feladatott adott az állatoknak.
- Egy veletek megtörtént igaz történetet szeretnék hallani, amely az IGAZI SZERETETről szól. – ennyit mondott a vén róka, és elengedte az állatokat. Ezt a történetet mindenki a szünidő után kell majd elmondja.
Hazafele menet az állatok egymás között a szokatlan házi feladatról beszéltek. Voltak, akik már tudták is, hogy milyen történetet mondanak majd el. Csak Brúnó maci törte erősen a fejét, mert neki bizony egy olyan történet sem jutott az eszébe, ami az igazi szeretetről szólna. Nem volt egy kedves medvebocs, testvéreivel is folyton veszekedett és verekedett. Barátai sem voltak, mert lassan mindem állatkának megtiltották, hogy vele barátkozzon. Úgy tartották, hogy ő a legrosszabb állat egész Kerek-erdőben. Olyan sokszor mondták már neki, hogy: „rossz vagy”, hogy már el is hitte magáról, és ha már annak tartották, úgy is viselkedett. Pedig csak szeretetre vágyott, arra, hogy valaki a barátja legyen.
Ahogy ezen a ködös téli napon hazafelé ballagott, és a feladott házin gondolkodott, elhatározta, hogy tesz valami jót. Nem tudta még, hogy mit, de az elhatározás ott volt benne, és ha akkor valaki épp figyelte volna őt, láthatta volna a mosolyt az arcán, ami kedves és barátságos medveboccsá tette.
Összetalálkozott a többiekkel, elkezdték gúnyolni, mert tudták, hogy Brúnót ezzel fel tudják bosszantani, és verekedés lesz a vége. Úgy gondolták, most többen vannak, és jól elverhetik. Brúnó nagyon dühös lett, amikor a gúnyolódásokat meghallotta, mancsát ökölbe szorította és ütésre készült, amikor eszébe jutott, hogy elhatározta, hogy jót fog tenni. Lökdösni, majd ütni kezdték, de Brúnó nem ütött vissza.
A nagy zűrzavarra a vén róka is megérkezett, és amikor meglátta Brúnót dühös lett, odarohant hozzá, és egy nagy pofont adott neki. Mindenki hazaszaladt, csak Brúnó maradt ott és hallgatta a vén róka szidását, miközben minden porcikája fájt a sok ütéstől, amit kapott.
Brúnó zokogva ült le egy fa tövébe, miután a vén róka elment. A közeli bokorban Kamilla maci bújt meg, és végignézte a verekedést. Mikor minden elcsendesedett, kilépett a bokor mögül, és a síró Brúnóhoz ment.
- Ne sírj! – mondta Kamilla, és kis mancsát Brúnó sajgó vállára tette.
- Nem sírok! – mondta zavartan Brúnó, és próbálta könnyeit letörölni, hogy ne lássa őt senki sírni.
- Láttam, mi történt. Tudom, hogy te most semmi rosszat nem tettél. – válaszolta Kamilla.
- Nem vagyok gyáva, nem azért nem ütöttem vissza! – mondta mogorván Brúnó, majd felugrott és otthagyta Kamillát.
- Tudom! – kiáltott utána Kamilla, de Brúnó ezt már nem hallotta.
Mindenkihez eljutott a hír Kerek-erdőben, hogy Brúnó már megint verekedett.
- Ez a medvebocs sosem változik meg. – jelentette ki a vén róka. A többi állat meg csak bólogatott rá.
Hallotta ezt Kamilla is, és eldöntötte, hogy segít Brúnónak. Minden nap figyelte, hogy Brúnó mikor megy el a házuk előtt, gyorsan meleg sálat tekert a nyaka köré, és utánament. Mellészegődött, és úgy tett, mintha épp arra lenne útja, és beszélgetni kezdett vele. Brúnó napról-napra kedvesebb és barátságosabb lett. Összebarátkoztak.
Eljött a karácsony. Mindent hó borított. Kicsik és nagyok a Nagy Tisztásra igyekeztek, hogy együtt énekeljenek és így ünnepeljék a Nagy Király születésnapját. Kamilla felállt egy rönkre és beszélni kezdett. Elmondta mindazt, ami azon a ködös napon történt, hogy Brúnó nem volt hibás. Hittek neki az állatok, mert tudták, hogy Kamilla igazat mond. A vén róka megszégyellte magát, és odalépett Brúnóhoz.
- Bocsáss meg nekem, hogy igazságtalan voltam veled! – mondta könnyes szemmel a vén róka.
Valami akkor megváltozott, és nem csak Brúnó szívében. Az igazi szeretet volt az, ami Brúnót megváltoztatta, és Kamilla ezt a szeretetet a Nagy Királytól tanulta.
