A kincskereső akadályverseny

Az őszi napsugár fáradtan kukucskált be Kerek-erdőbe. A szokásos módon kezdődött a nap. Nyúl-papa sorban ébresztgette mind a hat nyulacskáját, amíg Nyúl-mama megterítette az asztalt. A finom reggeli után készülődni kezdtek az erdei iskolába. Nyúl-mama uzsonnát tett a tarisznyájukba. Mindegyikhez volt egy-egy kedves szava.
- Legyél ügyes és figyelmes! – mondta Nyúl-Máténak.
- Igen, mama! – kiáltott vissza Máté.
- Vigyázz Katára! – bízta Nyúl-Dórára a legkisebbet.
- Igen, mama! – kiáltott vissza Nyúl Dóra és tappancson ragadta Nyúl-Katát.
- Legyél ma is kedves és szelíd! – csókolta meg Nyúl-mama Nyúl-Sárát.
- Igen, mama! – és már szaladt is Sára a többiek után.
- Legyél bátor, kicsikém, nem kell félned! – bátorította Nyúl-Danit mamája.
- Igen, mama! – válaszolt Dani kisé álmosan, de határozottan igyekezett testvérei után.
- Nyúl-Samu, te csak akkor beszélj, ha kérdeznek! – cirógatta meg Nyúl-mama Samu homlokát.
-Igen, mama! – szólt Samu, és visszaszaladt az üregbe, hogy hátizsákjába becsúsztasson még egy répát.
Nyúl-mama mosolyogva figyelte Samut. Integetett nyulacskáinak, és becsukta az üreg ajtaját, majd hozzálátott szokásos napi munkájához.
Sorra érkeztek az állatok a Nagy-tisztásra és mindenki leült a helyére.
A vén róka tanító számolással kezdte. Ügyesen megoldottak minden feladatot, amit a tanító kért. Csak Nyúl-Samu beszélgetett Móli Mókussal. Nem is hallották, amint a tanító újabb feladatot mondott el.
- Mi a megoldás, Móli? – szólította fel a tanító bácsi a beszélgető mókust.
- Nem tudom. – mondta megszeppenve a kismókus.
- Ha egy káposztafejről leveszünk 4 levelet, és kosárba tesszük, egy másikról meg leveszünk 3-at, és azt is a kosárba tesszük, akkor hány levelünk lesz a kosárban összesen? Mi a megoldás, Samu? – kérdezte szigorú hangon a tanító.
- Hát! – mondta Nyúl-Samu, és közben a füle tövét vakargatta, hogy eszébe jusson a helyes választ.- Hát, egy sem!
- Hogy? – kiáltott mérgesen a tanító?
- Egy sem, mert mindet megeszem! – válaszolta Samu határozottan, diadalmas arccal!
A többiek hahotázni kezdek Samu válaszán, ő maga sem értette, hogy mi olyan vicces abban, amit mondott, hiszen számára ez természetes volt, ha a káposztafejről leveszik a levelet, azt azért teszik, hogy megegyék.
- Szégyelld magad, te szemtelen nyúl! – szólt rá mérgesen a tanító. – Ezért büntetésből nem vehetsz részt a kincskereső akadályversenyben.
Samu szomorúan leült a helyére, vidám szemei megteltek könnyel, és két fülecskéje szomorúan lógott le kicsi pofiján. Szünetben hiába vigasztalta Nyúl-Dóra, nem ért semmit. Nyúl-Sára, Nyúl-Máté, Nyúl-Dani és a kicsi Nyúl-Kata is próbálta vigasztalni, de nem sikerült nekik sem.
Eltelt a nap. Samu meg sem várta a többieket, szalad haza. Nyúl-mama sem tudta megvigasztalni. Másnap reggel izgatottan készülődtek az állatok a kincskereső versenyre. Samu egy fa mögé bújva nézte az eseményeket, amint a többieket a tanító csapatokra osztja. Nyúl-Kata észrevette Samut és oda szólt csendbe neki.
- Pssssssz! – gyere velünk, nem mondjuk meg a tanítónak. De Samu csak rázta a fejét, és elszaladt egy nagyobb fa mögé, hogy senki se lássa.
Elkezdődött a kincskereső. Az állatok különböző feladatokat kellett végrehajtsanak, és így mehettek tovább, egyre közelebb ahhoz a helyhez, ahol a kincs el volt rejtve. A kincs Uhu bácsi öreg zsebórája volt. Az első akadálynál a térképet kellett megszerezniük. A térkép egy magas fáról lógott le. Egymás nyakába mászta az állatok, a legnagyobb alul, a legkisebb felül volt. A Nyúl csemeték hiába próbálkoztak, nem érték el a térképet. Szükségük lett volna Samura. Kata sírva fakadt, hiába nyújtózkodott a térkép után, mert nem érte el sehogy.
- Nézzétek, ott az a nagy kő, álljatok arra. – suttogta valaki a fa mögül. De nem láttak senkit. Sára megörült, mert megismerte Samu hangját. Máté és Dani gyorsan odavitték a fa közelében álló követ, és ráálltak arra. Kata elérte a térképet. Vidáman és gyorsan mentek tovább a térkép utasításai szerint.
A következő akadálynál egy hosszú szűk szájú üvegből kellett egy mogyorót kivenni, amit oda kellett adni az üveg mellett ülő mókusnak. A mókus cserébe megmondta, hogy merre kell tovább menni. Kata mancsa kicsi volt, ezért ő próbálta kiszedni a mogyorót az üvegből, de hiába, nem fért bele. Az üveg mellett egy kicsi veder volt.
- Gyorsan, szaladj Dani, és hozz vizet a patakból. – mondta Sára.
Dani felkapta a vedret, és már szaladt is a patakhoz, amely ott kanyargott mellettük. Amint Dani megjött a vízzel, Sára óvatosan beleöntötte az üvegbe és a víz tetején úszkált a mogyoró. Mire az utolsó cseppet is beleöntötte Sára az üvegbe, a mogyorót a víz kinyomta az üvegből.
- Ez az! – kiáltott valaki a fa mögül, de csak a Nyúl csemeték tudták, hogy Samu az.
Lassan minden akadályon túljutottak. Az utolsó volt még hátra. Egy kötelet kellett fonni, és 6 tölgyfáról kellett makkot gyűjteni egy nagy kosárba. Valamelyik fa ágán el volt rejtve Uhu bácsi zsebórája.
- Aki leghamarabb rátalál a kincsre, és a kosár tele van makkal, ezt kell kiáltania: „Megtaláltam a kincset!”, az a csapat lesz a győztes. – mondta el Uhu bácsi a szabályokat.
A csapatok nekiláttak a kötélfonáshoz. Amint kész lett másztak is a fára. Hárman a fáról dobálták a kosárba a makkor, hárman pedig a földről szedegették a makkot. A Nyúl csapatnak csak 5 tagja volt. Samu hiányzott. De ott bujkált a tölgyfák mögött és nézte a többieket és szurkolt a testvéreinek. Lassan megteltek a kosarak, de a kincset senki nem találta meg.
- Nézzétek, a szarka ellopta a kincset! – kiáltotta Samu kilépve az egyik fa mögül.
Valóban úgy volt. A szarka ellopta Uhu bácsi zsebóráját. De amint meghallotta, hogy Nyúl-Samu mit kiált, ijedtében elejtette az órát. A tanító mérgelődött a lopás miatt, és Samu miatt is, de el kellett ismernie, hogy a kincset mégis ő találta meg. A győztes a Nyúl csapat lett. A tanító is megbocsátott neki. Tudta, hogy Samu ügyes nebuló, de mindig körbeszaladtatta vele a Nagy-tisztást büntetésből, amikor rajtakapta, hogy beszélget, vagy ha titokban elővette a tarisznyájából a répát, és enni kezdte, ahelyett, hogy odafigyelt volna.