Az éhség nagy úr

- Ssssss! – suttogta a szél, miközben kapkodta a színes faleveleket a fáról. De nem csak a szél sürgött-forgott a fák körül, hanem Kerek-erdő lakói is szorgosan dolgoztak. Újra eljött az ősz, és az állatok élelmet gyűjtögettek maguknak télire.
- La-la-la-la! – dudorászott Nelli nyuszi, miközben gyűjtögetett ezt-azt kosarába.
- Hm! Nyam-nyam! – hallatszott egy másik hang kisé arrébb. Hovi nyuszi rágcsálta a finomabbnál-finomabb gyökereket. A kosara üres volt, nem tett bele semmit. De a pocakja már tele volt. Le is ült egy fa tövébe, mert már az evésbe is belefáradt.
-Hm! Nyam-nyam! – mondta újra és simogatta hatalmas pocakját. El is aludt.
Eközben Nelli nyuszi összetalálkozott Bori borzzal.
- Mutasd, mit találtál! – viháncolt Nelli. És már próbálgatták is egyik virágot a másik után, egyik levelet a másik után. Mert bizony az ő kosarukban sem sok ennivaló volt, hanem mindenféle virág, levél, dísz, amivel magukat díszítették.
Jó barátnők voltak ők ketten, de nem is törődtek mással, csak magukkal és azzal, hogy minél szebbek és díszesebbek legyenek. Lenézték a többieket, akiknek nem volt olyan szép ruhájuk és masnijuk, mint nekik. Egy idő után nagyon büszkék és beképzeltek lettek mind a ketten. Hovi nyuszi, pedig olyan falánk volt, hogy Nyuszi mama be kellett zárja a kamra ajtaját, ahol az ennivaló volt, mert Hovi képes volt mindent felfalni, utána két napig nagyon beteg volt.
Nyuszi mamának volt elég baja a két csemetéjével, az egyik csak magával foglalkozott, a másik meg csak a hasával.
- Mi lesz ezekből a gyerekekből?- kérdezte kétségbeesve nyuszi mama nyuszi papától. Hiába fegyelmezték őket a szülők, újra és újra ugyanazt tették a kis nyuszik.
Ezen az őszi napon sem történt másképp. Reggel nyuszi mama kosarat adott mindkét gyermekének, hogy szedjék tele mindenféle finomsággal, amit a mezőn találnak. Hovi a kosár helyett inkább a pocakját rakta tele. Nelli észre sem vette, hogy már késő délutánra jár az idő. Barátnőjével, Bori borzzal vidáman ugrándoztak a mezőn. Cini mókus és a többiek megbújtak a bokrok mögött és úgy nézték Nellit és Borit. Szerettek volna olyanok lenni, mint ők.
Nyuszi mama mérges volt nagyon Hovira és Nellire, amiért egész nap nem gyűjtöttek semmi ennivalót.
- Képesek voltatok egész nap csak magatokra gondolni? Arra nem gondoltatok, hogy mi lesz veletek a télen? Nyuszi papával elhatároztuk, hogy ezután aszerint kaptok ennivalót és ruhákat, amennyit segítetek nekünk. – jelentette be szigorúan nyuszi mama.
Hovi aznap este korgó gyomorral feküdt le, Nelli pedig duzzogott amiatt, amit nyuszi mama mondott. Másnap reggel nagy zajra ébredt Kerek-erdő minden lakosa.
- Itt vannak az emberek! - kiabálták a madarak.
- Még ha csak az emberek lennének, de az erdő felett hatalmas szőrny-madarak repülnek és szórnak valamit az erdőnkre. – rikácsolta Szarka.
Kerek-erdő minden lakója Tölgyikéhez gyülekezett. Megérkezett Uhu bagoly is. Minden állat elcsendesedett, mert várták, hogy megtudják, milyen hírekkel érkezett a bölcs bagoly.
- Kerek-erdő lakói! Nagy baj van! Sok ember van az erdőben. Hallottam, amikor reggel beszélgettek az erdő szélén. Azt mondják, hogy nagyon elszaporodtak a rovarok, és azokat jöttek elpusztítani.
- Ó, elpusztítják a finom ennivalóinkat! – siránkoztak a madarak.
- Igazat beszéltek! – mondta Uhu. Még mielőtt a tél eljönne éhezni fogunk. De a legnagyobb baj az, hogy télire sem tudunk gyűjteni többet, mert mérgezettek lesznek a növények, a fák és a fák termései is.
Az állatok nagyon elkeseredtek, különösen azok, akik nem gyűjtöttek elég ennivalót télire. Hovi korgó pocakjára tette kicsi tappancsát, majd ezt motyogta:
-Bárcsak szót fogadtam volna, és a kosárba is gyűjtöttem volna ennivalót.
Nelli és Bori nem szólt egy szót sem, csak szomorúan egymásra néztek. Mindenki gyorsan hazament, mert az emberek a permetezéssel elérkeztek Tölgyikéhez is. A fák prüszköltek, és ágaikat rázták. Napok teltek el, amíg az állatok ki sem mehettek az otthonukból. Nyuszi mama mindenkinek kikészítette a napi ennivalót. Hovi lassan már megszokta pocakjának morgását, és nem sírt, mint az első napokban. Nelli, sem biggyesztett masnit a füleire, mert nem mehetett ki, így senki nem láthatta, hogy feldíszítette magát. Elhatározta, ha túlélik a telet, akkor elajándékozza a masnikat, virágokat, és még a ruhácskáiból is odaad.
Pár hét múlva nagy csoda történt, elkezdett esni az eső. Egy hétig esett. Lemosta a fákról, a növényekről mindazt, amit az emberek rápermetezte. Igaz, hogy a finom férgek nagy része elpusztult, de nem bánták már az állatok sem. Amint elállt az eső, minden állat szorgalmasan hozzálátott, hogy a megmaradt terméseket begyűjtsék télire, még mielőtt megérkezik a hideg. Hovi sem volt már olyan falánk, mint azelőtt. A mókus, nyuszi, róka és borz lányok pedig dudorászva gyűjtögettek, és mindegyiken ott díszelgett, amit Nellitől kapott.