A kicsi Húsvéti Bárány

Újra kitavaszodott. Most is, mint minden évben mindenki már türelmetlenül várta. Akác-bírtok juhnyája ezen a tavaszon is bővült néhány kisbáránnyal. Szépek voltak, kicsik és törékenyek. A juhok vigyáztak rájuk, és amit csak lehetett megtanítottak nekik.

Volt egy kisbárány, aki más volt mint a többi. Bundája fehér volt, mint a hó, szép és egészséges. A pásztor vele másképp bánt, mint a többivel. Mindig a legfinomabb falatokat kapta, mintha azt akarta volna, hogy kövérebb, szebb és különlegesebb legyen, mint a többi.

Folyton ezt mondta a pásztor:

- Egyél kedvesem, legyél szép, mert te leszel a Húsvéti Bárány.

Senki sem értette, hogy miért hívja így a pásztor, de lassan már ők is így kezdték szólítani. Cseppet sem törődött vele, csak egy gondolat motoszkált kicsi fejében, hogy mit jelenthet a neve. A nyájban mindenkinek olyan neve volt, amelyik illett a természetéhez.

Elhatározta, hogy megkérdi valakitől. De ki tudná ezt neki megmondani, ha még az édesanyja sem tudja a választ rá. Így töprengett legelészés közben, és észre sem vette az öreg juhot, akit hosszú ideje ott állt mellette. Mindenki Öreg Bölcsnek hívta. Ritkán beszélt, de olyankor igazságokat mondott. Minden szava olyan simogató volt, mint a meleg napsugár a hideg tél után. Nagy szeretettel bánt a juhokkal és a kisbárányokkal is.

- Min töprengsz kicsi Bárány?- kérdezte az Öreg Bölcs juh.

- Te nem hívsz Húsvéti Báránynak, mint a többiek? – kérdezte a kicsi Bárány.

- Szeretnéd, ha így hívnálak? – kérdezte szeretettel az Öreg Bölcs juh.

- Nem, nem tudom! – mondta zavartan a kicsi Bárány. – Igazából azt szeretném megtudni, hogy miért adta a pásztor nekem ezt a nevet, de senki nem tudja megmondani. Épp ezen gondolkodtam, amikor megszólítottál.

Az Öreg Bölcs juh szerette volna szomorúságát valahogy elrejteni a kicsi Bárány elől, de ugyanakkor őszinte is akart lenni hozzá.

- Tudod, kicsi Bárány, közeledik a húsvét ünnepe. A pásztor mindig kiválaszt egy bárányt és húsvétkor levágja, majd a családjával megeszi. – nem tudta tovább mondani az Öreg juh, mert hangja a sírástól elcsuklott.

- Megesznek? – kérdezte döbbenten a kicsi Bárány. – Meghalok?

- Igen! – bólintott egyet az Öreg juh és odahúzódott szorosan a kicsi Bárány oldalához.

- De miért teszik ezt velem? És én még azt hittem,hogy különleges vagyok. – sírt a kisbárány.

- Az is vagy. Különleges, hibátlan és tiszta, mint Ő, az Igazi Húsvéti Bárány. – folytatta felbátorodva az Öreg Bölcs juh.

- Ezt nem értem. Van Igazi Húsvéti Bárány?

- Van. Ő az Igazi és az egyetlen. Ő a Világmindenség Urának a Fia. Őt megölték mindannyiunkért, pedig soha semmi rosszat nem tett. Ő kapta a büntetést mindazért a sok rosszért, amit elkövettünk.

A kicsi Húsvéti Bárány csak hallgatta az Öreg Bölcs juhot, és minél többet beszélt neki a Húsvéti Bárányról, annál inkább azt érezte, méltatlan, hogy az Ő nevét viseli.

A félelem és a szomorúság eltűnt a szívéből, amikor az Öreg juh arról beszélt, hogy a Húsvéti Bárányt újra él, mert feltámadt.

- Ő mondta magáról: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.” – fejezte be az Öreg juh.

- Én is feltámadok, és visszajövök a nyájba? – kérdezte a kicsi Bárány.

- Ide már nem jössz vissza, de élni fogsz, a Feltámadt Húsvéti Bárány országában.

Minden nap, ami azután következett a kicsi Húsvéti Bárány életében, különleges volt. Boldog volt és csak a Feltámadt Húsvéti Bárányról és az Ő országáról beszélt. Azt akarta, hogy a nyáj minden tagja egy nap ott legyen, ahova ő is megy nemsokára.

Eljött a húsvét. A pásztor magához hívta a kicsi Húsvéti Bárányt. A nyáj döbbenten állt és figyelt, de a kicsi bárány arcáról nyugalom és öröm sugárzott.

Némán lépett ki az akol kapuján, vissza sem nézett, mert tudta, hogy hamarosan belép a Húsvéti Bárány Országának kapuján.