Eljött a várva-várt tavasz. Kerek-erdő megtelt a tavaszi virágok illatával, a madarak csiripelésével, az állatok vidám énekével. Mindenki szorgoskodott. Nyusziéknál nagytakarítás volt, mókuséknál lomtalanítás, a madarak, pedig ügyesen és szorgalmasan gyűjtögették a gallyakat, és javítgatták fészkeiket.
Bobó borz igazi gombaszakértő volt, senki sem ismerte jobban a gombafajtákat, és azokat a helyeket, ahol a legtöbb gomba nő. Hovi hód a virágokat szerette nagyon. Most is az ibolyákat kereste, kis kosárkáját a karján hintáztatva. Móli mókus abban lelte a legnagyobb örömét, ha fáról-fára ugrálhatott, és figyelte, hogyan rügyeznek, virágoznak tavasszal, és ősszel hosszasan elnézegette, amint egy-egy levél lepottyant az ágról. A kedvence a mogyorófa volt. Nyurgó nyuszi a kerti zöldségeket szerette a legjobban. Tavasszal a többi állatok tőle kértek tanácsot, hogy hogyan és mikor kezdjék el a kiskertben a veteményezést. Olyan répák, saláták, káposzták és egyéb finom zöldségek nőttek Nyurgó kertjében, hogy mindenki csodálta egész Kerek-erdőben.
- Nincs is jobb, szebb és finomabb, mint a kerti zöldség. – mondta elégedetten Nyurgó, amikor végignézett a felásott kiskerten.
Épp arra járt Bobó, és összeráncolta a homlokát.
- Még hogy nincs jobb, szebb és finomabb, mint a te zöldséged?! – szólt be a kiskertbe Bobó. – A gombászás, az sokkal fontosabb dolog. Mert ültetni és kapálni bárki tud, de a sok gomba közül kiválogatni a jót, ahhoz a legjobban én értek.
Még mielőtt összeveszett volna Nyurgó és Bobó, Móli leszólt a fáról:
- Mindenki végezze a saját dolgát, mert az a legjobb, legszebb és a leghasznosabb is.
Bobó még egy szúrós tekintetet vetett Nyurgóra és továbbment a dolgára.
Hovi már teleszedte a kosarát lila és fehér ibolyával, és dudorászva indult hazafelé. Útközben összetalálkozott Hangával, a hódlánnyal, és a kezébe nyomott egy csokor ibolyát.
- Ó, ez az enyém? – kérdezte meglepődve Hanga.
- Igen, a tiéd. – válaszolta mosolyogva Hovi.
- És ezt miért kapom? – kérdezte kissé elpirulva Hanga.
- Azért, mert a barátom vagy. – válaszolt Hovi, és már el is köszönt Hangától.
- Azt hiszem, Hangát feleségül veszem! – gondolta Hovi magában, miután elköszönt a hódlánytól.
Így telt egyik nap a másik után, amikor meghozták az erdőbe a hírt, hogy megérkezett Gogu gólya egész rokonságával, és Fisti fecske a feleségével, Fannival. A hírnek mindenki nagyon megörült, mert tudták, ha fecskék és a gólyák visszajöttek, akkor egyre melegebb és jobb lesz az idő is. Hamarosan a többi énekes madár is visszajött, énekük betöltötte Kerek-erdő minden bokrát, fáját. Megtartották a szokásos tavaszi koncertet is.
Az erdő egyre zöldebb és hangosabb lett. A patak is kacagva futott lefelé a medrében, és meg-meglocsolta a parton levő virágokat. De ezt a boldog állapotot valami megzavarta. Az állatok mind összefutottak a tisztásra, hogy hallják a történteket. Ravi, a kis róka, nagyon betegen feküdt a fűben. Meg sem mozdult, a szemét sem nyitottak ki. Mindenki nagyon meg volt ijedve.
- Mi történt vele? – kérdezte kétségbeesett sírással Róka-mama.
Az állatok, csak húzogatták a vállukat, hogy nem tudnak semmit erről. Egyszer csak sírást hallottak. Mindenki a hang felé fordult. Ticzi volt azt, a kisfarkas.
- Miért sírsz?- kérdezték a mellette állók?
- Én…én…én…azt hiszem, tudom, hogy mi a baja.
- Mondd már! – bíztatták türelmetlenül az állatok.
- Ma reggel gombászni mentünk. Sok szép gombát találtunk. Köztük egy piros fehér pettyes kalapú gombát. Én…én…én mondtam, hogy az nem jó, mert Bobó figyelmeztetett erre már rég, de csak nevetett rajta.
- Gyorsan! Indulás!- kiáltott Bobó, - hozzatok nekem a kék csengővirág gyökeréből! Annak a teája talán segít Ravin.
Mindenki elindult csengővirág gyökeret szedni. Csak Róka mama és Róka papa maradt Ravi mellett, és segítettek Bobónak vizet forralni, hogy mikor megérkeznek a gyökérrel, készítsenek hamar teát belőle.
A víz fel sem forrt egészen, amikor az állatok megjöttek a kék csengővirág gyökerével. Bobó teát készített, és megpróbálta megitatni a kis rókával. Mindenki feszülten figyelte, hogy mi fog történni, de semmi változást nem láttak. Ravi még mindig mozdulatlanul feküdt. Így telt el néhány nap. És akkor csoda történt. Ravi kinyitotta a szemét és vizet kért. Az örömhír is hamar eljutott mindenkihez, és percek alatt Ravi ágya körül álltak az állatok.
- Csoda, igazi csoda! – csapta össze Bobó borz a mancsait örömében. – Az ilyen gomba nagyon veszélyes, és kevesen gyógyulnak meg. Meg kell tanulnotok mind, hogy melyek a hasznos és gyógyító növények, és melyek azok, amelyekhez hozzá sem szabad nyúlnotok.
Az állatok végighallgatták Bobó tanácsait, és elhatározták, hogy megfogadják. Ravi, miután teljesen meggyógyult, Bobóval együtt járta Kerek-erdőt, figyelt és tanult tőle.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése