A két jó barát

  Nagy ünnep volt Kerek-erdő mélyén, mert két rókacsaládban ismét kicsinyek születtek. Medvéék és Farkasék is ott voltak a nagy eseménynél. Voltak akik távolabbról figyelték, de mindenki örült az új jövevényeknek. Teltek a hetek, hónapok és a rókakölykök nőni kezdtek. Már egyre több időt töltöttek az üreg körül, és ismerkedtek a szomszédokkal és a környezetükkel. 
  Mindkét rókacsaládban elevenek és életrevalók voltak a kicsinyek, de Lompos és Teni kiemelkedtek a többiek közül. Nem azért, mert többet csintalankodtak, mint a többiek, azért sem, mert szebbek vagy okosabbak lettek volna, hanem azért, mert nagyon jó barátok voltak. Amikor csak lehetett együtt töltötték el az idejüket, és soha nem veszekedtek. Nagyon szerették egymást, pedig nem voltak testvérek. Ha valamelyik szomszédnak segítségre volt szüksége, akkor ők szívesen segítettek. Ha valaki szomorú volt, igyekeztek őt felvidítani.
  Egyik nap elindultak élelmet keresni. Nem is sejtették, hogy milyen sok veszély veszi őket körül. Bár tudták, hogy a vadászok hetente kijönnek az erdőre, de azt nem is sejtették, hogy az emberek még a rókánál is ravaszabbak. 
  Amint az erdőben mentek egyszer csak Teni észrevett valamit.
  - Ó, milyen szép virágok!- mondta Teni, és rámutattott egy gyönyörű virágbokorra.
  - A mamám nagyon szereti a virágokat.- folytatta vidáman.-Gyere, szedjünk neki egy csokorral.
  - Szedjünk, biztos nagyon fog neki örülni.- egyezett bele Lompos.
  Elindultak a virágbokor irányába, de hírtelen valami szörnyű dolog történt. Teni beszorult abba a csapdába, amit a vadászok állítottak fel. Sírva könyörgött Lomposnak.
  - Kérlek szabadíts ki, ne hagyj itt, mert jönnek a vadászok és ha megtalálnak megölnek.
  - Megpróbállak, de ha nem sikerül, akkor hívok segítséget. Ne félj, nem hagyom, hogy bajod essen.- bíztatta Lompos.
  Lompos elkezdte feszíteni a csapdát, de nem tudta kiszabadítani Tenit. 
  - El kell menjek, hogy segítséget hozzak, mert egyedül nem tudlak kiszabadítani a csapdából.- mondta izgatott hangon Lompos.
  - Menj, de siess vissza, mert a vadászok már a közelben vannak.- mondta Teni könnyes szemmel.
  Lompos elment, és futott, ahogy csak bírt. Teni ott maradt. A csapda felsebezte a lábait, és vérzett is. A fájdalomtol nyöszörögni és sírni kezdett. Igyekezett azért csendben maradni, hogy a vadászkutyák észre ne vegyék. A vadászok már nagyon közel voltak hozzá, amikor megérkezett Lompos. Hozott magával segítséget. Öten jöttek összesen. Hosszas erőlködés után végre sikerült kiszabadítaniuk Tenit. Lábra sem tudott álni, annyira erőtlen volt, és a sebei is nagyon fájtak. Hazavitték Tenit, a mamája ápolgatni kezdte. Pár hét után Teni ismét tudott járni. Amikor teljesen meggyógyult, akkor Lompossal újra együtt voltak, együtt nevettek, segítettek másoknak. Élelmet kerestek, sokkal óvatosabbak voltak, mint azelőtt.
  A bajt így sem tudták kikerülni, mert egyik reggel arra ébredtek, hogy nagy füst van mindenhol. Kerek-erdőben tűz ütött ki. Az állatok menekültek, amerre csak tudtak. Estére eleredt az eső, igy eloltotta az erdőtüzet, de nagyon sok állat otthon nélkül maradt. Teni és családja is otthon nélkül maradt. El kellett költözniük a szomszédos erdőbe. Lompos nagyon szomorú lett. Bebújt az üreg legbelső zugába. Sírt, mert nem volt többet mellette a legjobb barátja. A mamája nem tudta sokáig nézni, hogy Lompos mennyire szomorkodik. Egy idő után odaült mellé, és szelídenvígasztalni kezdet gyermekét. 
  -Van, hogy azt veszítjük el, akit a legjobban szeretünk. Természetes, hogy fáj, és sírunk. De nem sírhatunk örökké utána. Meg van az ideje a sírásnak is, de kell tudjunk megvígasztalódni is. A hosszú szomorkodás beteggé tesz.Itt az ideje, hogy újra örülj, és keress más barátot magadnak. Tudom, senki nem lesz olyan, mint Teni volt, de igaz barátot találsz, ha akarod és keresed. 
  Lompos szomorúan hallgatta, de tudta, hogy a mamájának igaza van. Bármennyire fájt neki, hogy Teni távol van tőle, de tudta, hogy új barátot kell magának keressen. Összeszedte minden erejét és kiment az üregből. Egy idő után valóban talált új barátokat.
  Lompos ismét vidám lett és szívesen segített ismét másoknak. Megtanulta, hogy a sírás után mindig valami szép jön, amiért érdemes örülni.