Borongós nyári reggel volt. Mókus Miki álmosan dugta ki bájos kis buksiját az odúból. Megdörzsölte álmos szemeit, nyújtózott egy nagyot, és lompos farkát illegetve kilépett a makkfa egyik ágára. Ekkor vette észre Bagoly Bécit a másik fán. Béci félig csukott szemmel figyelte Mókus Miki ugrálását.
- Ó, már megint milyen unalmas nap lesz, főleg ha még az eső is elkezd esni – mondta szomorkás arccal Miki.
- Siránkozz egy ággal arrébb, mert én aludni akarok! – mondta Bagoly Béci.
A mi mókusunk nem adott a bagoly huhogására, mert tudta, hogy vele semmi érdekes nem történik, átalussza a napot. Így hát azzal a reménnyel indult útnak, hogy megkeresi valamelyik barátját, hátha ráér vele játszani.
Legelőször Pista Pintyet kereste. Sajnos nem találta otthon. Éppen énekórára ment Kerek-erdő közepébe, ahol a többi énekesmadárral egy nyári koncertre készültek. Egy-két farkcsóválás után Nyusziék ürege felé vette útját.
- No, lássuk csak! Ez a kópé barátom vajon otthon van? – és már ott is termett az odú előtt.
- Ha-ha-hapciii!!!- tüsszentett egy nagyot Miki, mert az üregből hatalmas porfelhő tódult ki.
- Gyere be Miki! – kiáltott ki Tapsi, akinek még a füle hegye is poros volt.
- Jössz velem játszani? – kérdezte Miki.
- Ó, nagyon sajnálom, de most nem érek rá. Pár napja megígértem Nyuszi mamának, hogy segítek neki a takarításban. Igyekszem minden nap valamit segíteni.
- „Minek a sok barát, ha nem ér rá senki velem játszani?!” – morgott Miki. Talán Bundás Bari ráér, gondolta – és egy kicsit jobb kedve lett.
- Szép napot, Bundás Bari! – köszönt a mókus a palánkon keresztül.
- Neked is, kis barátom!
- Gyere velem játszani!
- Szívesen mennék, de Felhőcske kistestvéremre kell vigyázzak, míg hazajönnek a szüleim. Elmentek egy beteg rokont meglátogatni.
Mókus Miki csalódottan köszönt el Bundás barátjától. Szomorúságát nem tudta tovább leplezni, és elkezdett keservesen sírni. Észre sem vette, hogy Mókus nagyapó odúja előtt áll, és őt szólongatja. Csak akkor vette észre, amikor nagyapó szerető mancsát a vállára tette.
- Miért sírsz ilyen keservesen Mókuskám?
- Senki sem akar ma játszani velem. Mindenki hasznos dologgal van elfoglalva, és rám senkinek sincs ideje – szepegte Miki.
- Te milyen hasznos dolgot tettél ma?
- Hát…hát…semmit… - válaszolt Miki kissé halkan, szégyenkezve.
- Akkor hadd adjak egy tanácsot: Tartsd mindig nyitva a szemed, akkor majd meglátod, hol van szükség a segítségedre. Ha megfogadod a tanácsom, soha nem lesz unalmas a napod, és a szíved is örülni fog.
Miki arca felderült. Megköszönte Mókus nagyapónak a tanácsot, és vidáman indult hazafelé. Útközben szedett néhány mogyorót is, hogy meglepje családját.
Este boldogan bújt ágyába a finom vacsora után. „Igen, ezután nyitva tartom a szemem, hogy hasznos dolgokkal töltsem az időt.” – gondolta Mókus Miki és mély álomba merült.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése