M. kegyelmet kap

Beköszöntött a jó idő Kerek-erdőbe. Mindenki örömmel végezte a munkáját, a méhek virágport gyűjtöttek, a madarak a fészkeiket igazgatták, a nyulak a veteményest gyomlálgatták. Csak a róka család nyugtalankodott, mert valami rossz hír érkezett.

A Nagyhegyen élt egy magányos medve, akitől mindenki rettegett. Sok gonoszságot tett. Megette még a kicsi medve bocsokat is, ha útjába akadtak. A nyúl fiókák, rókakölykök, őz gidák, de még a madarak is félhettek tőle. Ritkán ment le a Nagyhegyről, de olyankor mindenki rettegett tőle. Úgy nevezték, hogy M.

A róka család arról kapott hírt, hogy M. lejött a hegyről, és Kerek-erdő határában garázdálkodik. A hírt tűzként terjedt szét.

- Hallottátok? – kérdezte riadtan Nyúl-mama

- M. újra lejött a hegyről! – mondta suttogva Mókus-mama.

- Annyira féltem a bocsaimat! – kiáltott fel Medve-mama.

- Mi lesz most velünk? Jaj, jaj, jaj! – siránkozott Róka-mama is.

Ezalatt Varjú Vencel összehívta Kerek-erdő Nagytanácsát Tölgyfához, hogy megbeszélést tartsanak.

- Valamit tenni kell! – jelentette ki Uhu bácsi.

- Nem hagyhatjuk, hogy M. Kerek-erdőbe jöjjön. – folytatta Farkas-papa.

- Így van! – mondták a többiek egyszerre.

Egész nap arról tanácskoztak, hogy mit tehetnének. Másnap reggel még nagyobb volt a riadalom, mert M. lábnyomaira bukkantak a tisztás közelében. Ismét összegyűlt a Nagytanács, és Uhu bácsi azzal állt elő, hogy csapdát kell állítani M.-nek.

- Rőtt Róka és Hód Harold el tudják készíteni a csapdát. – folytatta Uhu bácsi. A többiek pedig helyeslően bólogattak.

Igyekeztek a csapdához szükséges dolgokat előkészíteni. Mindent alaposan megterveztek, mert tudták, hogy csak egy esélyük van, hogy M.-et elkapják. Ha rájön, hogy csapdát állítottak neki, akkor minden állatnak menekülnie kell Kerek-erdőből.

Három hatalmas gödröt ástak a vakondok, a hódok fákat vágtak ki, a mókusok és a nyulak avart hordtak a letakart gödrök tetejére. A csapdákat a méhek lakóhelyéhez közel állították fel. Este mindenki izgatottan feküdt le, és reménykedtek abban, hogy valamelyik csapdába beleesik M.

Alig aludtak el, amikor hatalmas medve ordítás verte fel az éjszakai csendet. Az állat csemeték ijedten bújtak szüleikhez. Tudták, hogy M. beleesett valamelyik csapdába.

A csapda mélyére egy éles hurkot is tettek, ami erősen megszorította M. lábait. Megsérült. Csak Ürge bátorkodott a csapda közelébe menni. Látta, hogy M. ott fekszik a csapda mélyén. Elment és megmondta a hírt a többieknek.

- Néhány napot ott kell maradnia, amíg kiéhezik, és az ereje is fogy, mert most mindannyiunkat széttépne. – mondta Uhu bácsi.

- Mi lesz vele? – kérdezte Farkas Frici.

- Még nem tudom. – válaszolta Uhu bácsi.

Néhány nap múlva már semmi hangot nem hallottak a csapdából. Tudták, hogy kiéhezett M., és az ereje is elfogyott. A Nagytanács a tölgyfa alatt ült. Uhu bácsi az ég felé nézett, a többiek tisztelettel lehajtották a fejüket, mert tudták, hogy a Nagy Királytól kér segítséget.

Elindultak a csapda felé. M. sebesülten és erőtlenül feküdt benne. Kihúzták a veremből, leszedték az éles hurkokat vérző lábairól, kimosták és bekötözték a sebeit. Másnap M. Kerek-erdő Nagytanácsa előtt állt. Uhu bácsi a bírói székbe ült, és elkezdett beszélni.

- Nagy Medve, a Nagyhegy lakója, tudod-e, hogy halált érdemelsz? Annyi rosszat tettél már.

- Igen, tudom! – válaszolta M. szelíden és lehajtott fejjel. – Amíg a veremben voltam, eszembe jutott minden gonoszság, amit tettem. Nem értem, hogy miért hagytatok életben, miért kötöztétek be a sebeimet, miért bántok szeretettel velem, amikor én mindenkinek csak rosszat tettem?

- Azért, mert a Nagy Király azt kéri tőlünk, hogy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket. – válaszolta Uhu bácsi.

Hosszabb tanácskozás után megszületett a döntés.

- Nagy Medve, mi neked KEGYELMET adunk. Szabadon visszamehetsz a Nagyhegyre, de soha többet ne bánts senkit.

A Nagy Medve sírni kezdett, és őszintén megbánta mindazt a rosszat és gonoszságot, amit elkövetett. Néhány napig még Kerek-erdőben maradt, utána visszatért a Nagyhegyre. Mindenki elcsodálkozott, hogy M. teljesen megváltozott.