Miki és Molli

        Kemény tél uralkodott Kerek-erdőben. Senkinek nem volt kedve odún kívül tartózkodni. Mókuséknak meleg és tágas otthonuk volt, mégis sokszor kicsinek bizonyult. A Miki és Molli ikrek voltak, és sehogy sem egyeztek. Ha az egyik valamivel játszott, a másik is azzal akart. Ha valamelyik segített Mókus-mamának, a másik is nyomban ott termett, és elkezdődött a civakodás, hogy ki mit segítsen. Mókus-mama ilyenkor csendesítette kicsinyeit, de legtöbbször az segített, ha elfoglalták a már jól ismert sarkot, amíg megbánták rosszaságukat. A megbánás legtöbbször hamar jött, és hamar el is felejtették, és minden kezdődött előröl.

   Most is minden ugyanúgy kezdődött. Miki és Molli felébredtek, és már az öltözéskor összevesztek, mert Miki elvette Molli kedvenc sálját. A reggelinél azon vitatkoztak, hogy ki kapja meg elsőnek a répás szendvicset.  Majd azzal folytatódott, hogy összevesztek, hogy ki vigye a kosarat, amibe Mókus-mama mogyorót, diót és répás szendvicset csomagolt a beteg nagynéninek.

-         Gyermekeim! – szólt szigorúan, de szeretettel Mókus-mama. – Mikor jön már el az a nap, amikor megváltoztok? Tudjátok, hogy ezzel a viselkedéssel nagyon megszomorítottatok.

-         Sajnálom, mama! – hajtotta le szégyenkezve a fejét Molli.

-         Én is! – mondta Miki, csak hogy le ne maradjon húgától.

Felöltöztek, és elindultak Mici néni odúja felé. Hideg volt, és a fagy miatt az ágak recsegtek a kis mókusok alatt. Óvatosan ugráltak ágról-ágra. Meg is érkeztek Mici nénihez. Miki segített Mici néninek az asztalhoz ülni, Moli kiseperte az odút, és rendet rakott.

-          Bárcsak újra kimehetnék! – sóhajtott Mici néni, miközben kinézett a kicsi ablakon.

-          Majd tavasszal! – bíztatta beteg nénikéjét Molli.

Mici néni elmosolyodott és azt mondta:

-          Ti olyan kedvesek vagytok, szüleitek biztos örülnek nektek.

   Miki ezt hallva, lopva nézett húgára, és el is pirult egy kicsit a szégyentől, mert eszébe jutott, hogy ma reggel is milyen szomorú volt édesanyjuk, hogy megint civakodtak. Eszébe jutott a mogyorófavessző is, amit Mókus-papa olyan sokszor kellett már használjon.

   Hamarosan el is köszöntek Mici nénitől. Hazafelé megpillantottak egy-egy jégcsapot a fák ágain.  Miki felugrott az egyik ágra, ahol egy szép jégcsap ragyogott. Letörte és óvatosan a kosárba tette.

-          Várj, jövök én is! –kiáltotta Molli.

-          Hopp-hopp! – mondta Miki és már ugrott is egy másik ágra.

De akkor valami reccsenés hallatszott, és mire Molli felugrott az ágra, Miki már a fa alatt feküdt mozdulatlanul. Molli gyorsan leugrott a fáról, és keserves sírással szólongatta és rázta Mikit, de hiába. Szemei csukva voltak.

-          Segítség!  – kiabálta Molli.

-         Hu-hu-hu! Mi történt? – huhogta Uhu bácsi, aki felébredt a kiabálásra, és nem sokat látott a vakító napfényben.

-         Miki alatt letört az ág, és leesett. – szipogta Molli.

-         Milyen ág esett Mikire? – kérdezte még mindig érthetetlenül és hunyorogva Uhu bácsi.

   De választ nem kapott, csak Molli zokogását hallotta. Megpróbált felébredni, hogy segítséget hozzon. Hamarosan meg is érkezett. Mókus-papa karjaiba vette. Nemsokára megérkezett Fricc doktor, a róka. Elmondta, hogy nagyon összetörte magát, eltört a lába és néhány bordája. Bekötözte a lábát, és hazavitték.

   Hamarosan magához tért, és Mókus-mama Mollival együtt az ágya szélénél ült. Nem javult Miki állapota, és amikor ébren volt nagy fájdalmai voltak, és láza is volt.

-         Ó, mama! Ez nem igazságos! Most semmi rosszat nem tett! Miért nem vigyázott rá a Nagy Király? - mondta elkeseredve Molli. - Azt mondtad, ő mindig velünk van. Most miért nem volt ott?

-         Ott volt most is a Nagy Király, kicsim! – válaszolt mama. – Van, hogy történnek rossz dolgok velünk, de a Ő jó hozzánk. Talán éppen azért történt, hogy megértsd, nem jó, ha mindig veszekedtek. Szeresd és értékeld a testvéred!

Molli nem szólt semmit, csak megfogta Mókus-mama és Miki kezét. Pár hét múlva Miki jobban lett. Attól kezdve mind a két mókus megváltozott. Szerették egymást nagyon!