Harc a trónért

Erős vihar közeledett, amely még az idősebb és erősebb fákat is keményen megkínozta. Az apró csemeték a nagyobbak mögé bújtak, hogy ki ne csavarja őket tövestől a vihar. Mindenki menekült és igyekezett elbújni, ahová csak tudott. Valami készülőben volt. Nem csak a vihar készült, hanem harc is. A Nagy Tisztáson harcosok sorakoztak. Úgy tűnt őket nem zavarja a közeledő vihar. Az állatok is már napok óta csak erről beszélnek, hogy odakint a Nagy Tisztáson valami készül. De vajon mi? És miért jött ide ez a sok harcos?
A Nagy Tisztás egyik oldalán felfegyverzett harcosok, a másik oldalon izgatott állatok tanácskoztak.
- Mama! Kik lesznek a harcosok ellenfelei? És miért harcolna? – kérdezte Fáreh a farkaskölyök édesanyjától.
- A harcosok az állatokkal fognak harcolni, a Trónért. – válaszolta őszinte, de nagyon szomorú hangon Farkas-mama.
A kisfarkas megijedt ettől a választól, és nem értette, hogy mi történik körülötte. Csak egy dolog járt aprócska fejében, hogy ha harcra kerül a sor, Farkas-papa is harcolni fog. Ó, és mi lesz, ha az ellenség megsebesíti az apukáját? Hiszen neki nincs olyan fegyvere, mint a harcosoknak. És mi van a Trónnal? Miért kell azért harcolni?
Nem is maradt tovább a Nagy Tisztáson, úgy döntött kideríti az igazságot. Nem is kellett messze mennie, mert összetalálkozott Ráfi rókával.
- Ráfi! Miért kell a Trónért harcolni? Te mindig mindenre tudod a választ. – Kérdezősködött izgatottan Fáreh.
- Ó, igen! Tudom! Bár ezt most inkább ne tudnám! – sóhajtott Ráfi, és majdnem elsírta magát. – A Nagy Tisztáson van a Nagy Szikla, amit már ősidők óta Trónnak neveznek. Ott koronázták meg a Birodalom királyait. A Nagy Uralkodó Fia mielőtt elment volna megbékítette az embereket az állatokkal, és a Trónnál koronázta meg az új királyt, aki egy bátor ember-harcos volt. Azóta sok minden megváltozott a Birodalomban. Egyik király után jött a másik, és egy nap a Trónt a gonosz Valis foglalta el. Nem törődött sem az emberek sem az állatok jólétével. Azóta nincs békesség a Birodalomban.
- Most miért akarnak harcolni? – kérdezte még mindig értetlenül a kis farkas.
- Mert Valis utóda, Malkom király azt a parancsot adta, hogy a Birodalomban minden állatot öljenek meg. Csak az marad életben, aki a király oldalára áll, és azt teszi, amit ő parancsol.
- És mit parancsol nekik? – csodálkozott tovább Fáreh farkas.
- Hogy a Birodalomban öljenek meg minden olyan embert, akik a Nagy Uralkodónak hódolnak. – fejezte be a mondanivalóját Ráfi.
- Ó, hiszen a Nagy Uralkodóról a mamám sokat beszélt. Ő igazságos, és övé minden ameddig a szem ellát és még azon túl is. Most már értem, hogy miért harcolnak. És kié a Trón?
- A Trón az igazi királyé, akit Malkom fogva tart.
- Ki kell őt szabadítani!!! –kiáltott fel lelkesen a kis farkas.
- Az szinte lehetetlen! – válaszolt szomorúan Ráfi. – Malkom katonái a Birodalom Szigetén őrzik, és oda még élve senki nem jutott be.
- Akkor hát, mi mind meghalunk? – ennyit tudott a kisfarkas még kérdezni, mert keservesen zokogni kezdett.
Közben az ütközet elkezdődött a Nagy Tisztáson. Sebesültek feküdtek mindenhol, és úgy tűnt, hogy minden el van veszve. Az állatok kimerülten rogytak a földre, amikor Malkom visszahívta a seregét, hogy tanácskozzon velük.
- Már csak egy lehetőségünk maradt! – mondta fáradt hangon a Nagy Farkas, akit mindenki tisztelt. Üzenjetek az otthon maradtaknak, hogy könyörögjenek a Nagy Uralkodóhoz, hogy segítsen rajtunk!
Az állatok úgy is tettek. Mindenki a végső ütközetre készült. De erős vihar közeledett, amely még az idősebb és erősebb fákat is keményen megkínozta. Az apró csemeték a nagyobbak mögé bújtak, hogy ki ne csavarja őket tövestől a vihar. Mindenki menekült és igyekezett elbújni, ahová csak tudott. Valami készülőben volt. És akkor, mintha csoda történt volna, hatalmas sereg közeledett a Nagy Tisztásra épp a Trón felől. Állatok és emberek, akiket a Nagy Uralkodó küldött. A hatalmas vihar nekik kedvezett. Összecsaptak. Egy bátor vitéz Malkomot vette üldözőbe, aki épp el akart menekülni, amikor látta, hogy vesztésre áll a serege.
Már-már besötétedett, amikor a kardok csattogása elhalkult, és az ütközetnek vége lett. Győzött a Nagy Uralkodó serege. A Birodalom Szigetéről az igazi királyt is kiszabadították, és megkoronázták a Trónon.
A Nagy Uralkodó serege épp elmenni készült, amikor Fáreh, a kis farkas odamerészkedett a vitézhez, aki Malkomot győzte le.
- Mi már azt hittük, hogy elveszünk mind, és senki nincs, aki segíthetne rajtunk. – mondta félénk hangon a kisfarkas.
- Tudod, a Nagy Uralkodónak mindenhol van serege, és senki sem veszhet el, aki tőle segítséget kér. Ha csak egy is hozzá kiált segítségért, Ő az eget és a földet is megmozgatja, és igazságot szolgáltat, azoknak, akik Őt szeretik.
- Sokan azt mondták, hogy a Nagy Uralkodó nem is létezik, az csak kitalált mese, de én eddig is tudtam, mert az anyukám és az apukám mindennap beszélt róla. De mától azt is tudom, hogy engem is meghallgat, mert én is kértem, hogy segítsen nekünk.
Újra visszaállt a béke a Birodalomban. Békében éltek az emberek és az állatok, szeretve egymást és a Nagy Uralkodót, aki segített nekik legyőzni az ellenséget.