Medve-mama születésnapja

Megvirradt. Fenyőerdő lakosai lassan ébredeztek. A medvebocsok korán keltek és halkan készülödtek. Ma volt Medve-mama születésnapja, ezért a bocsok meglepetést akartak neki szerezni. Mind az öt bocs izgatottan keszülődött. Medve- mamának azt mondták, hogy az erdőbe mennek málnát szedni, hogy legyen mit eltenni télire. Mindegyik medvebocs fogta a kis kosarát és elindultak.
A legidősebb bocs, Laci-Maci kiosztotta mindenkinek a feladatot. A három legkisebb bocs, Panna-Maci, Tercsi-Maci és Marci-Maci mentek Fenyőerdőbe málnát szedni, míg a két nagyobbik bocs, Laci-Maci és Lilla-Maci a Nagy-hegy magas szikláját mászták meg. A Nagy-hegy legmagasabb szikláján nyílt a hófehér szírmu bársonyos hegyi liliom. Ezt akarta a két nagyobbik bocs leszedni és elvinni Medve-mamának születésnapjára.
El is indultak a medvebocsok. Panna, Tercsi és Marci Fenyőerdő mélyére málnát szedni, Laci és Lilla pedig a Nagy-hegy magas sziklájára a hegyi liliom után. Szebbnél szebb málnabokrok kinálgatták málnáikat Fenyőerdőben. A kis bocsok nem is tétlenkedtek sokat, hanem hozzáfogtak a málnaszedéshez. Málnaszedés közben találkoztak a mókusokkal is.
-Sziasztok bocsok! Mit csináltok ti az erdő mélyén?
-Málnát szedünk, hogy Medve-mama legyen mit eltegyen télire. És ti?
-Mi is télire gyűjtögetjük a magokat.
A mókusok vidáman ugrándoztak tovább a fenyőfákon, a bocsok pedig énekelve szedegették a szebbnél-szebb málna szemeket. Eközben Laci és lLilla elértek a Nagy-hegy lábához. Innen már nagyon óvatosan kellett másszanak, mert a sziklafal meredek volt és kevés volt a kapaszkodó. De a két bocs bátran indult felfele. Egy idő után megáltak az egyik sziklapárkányon pihenni.és közben falatoztak is egy kicsit. Hosszú és fárasztó mászás után elértek a szikla tetelyére. Megtalálták a gyönyörű szép fehér liliomot. Örültek neki nagyon. Le is szedték és indultak visszafele, mert az idő már későre járt. Az út visszafele nehezebb volt, mert már kezdett esteledni. Igyekeztek, hogy még sötétedés előtt odaérjenek az öreg borókafenyőhöz, ahol a bocsok találkoztak. 
Óvatosan ereszkedtek lefele, de az egyik sziklapárkányon megcsúszott Lilla mancsa és lezuhant. Laci nagyon megíjedt és igyekezett lemászni testvéréhez. A következő kiálló sziklán feküdt Lilla és nagyon sírt. Az egyik lába nagyon megsérült, hogy rá sem tudott állni. Laci a hátára vette Lillát és még óvatosabban kezdett leereszkedni. Mire leértek a Nagy-hegyről, már sötét volt.
Panna, Tercsi és Marci már régóta a borókafenyőnél voltak és várták a hegymászó bocsokat. Amikor kezdett sötétedni, nagyon félni kezdtek. Összebújtak és úgy várták a testvéreiket. Már éjfél körül járt az idő, amikor a Laci Lillával a hátán megérkezett. A kis bocsok ezt látva még jobban megijedtek. 
Összeszedték a málnával megtelt kosarakat és elindultak haza. Lilla nagy fájdalmai között is szorongatta a hegyi liliomot. Medve-mama és Medve-papa már nagyon aggódtak a bocsokért, ezért a keresésükre indulta. Útközben találkoztak is velük. Amikor hazaértek Laci mindent elmondott a szüleiknek. Medve-mama sírva fakadt, majd ezt mondta gzermekeinek.
-Látom, hogy nagyon szerettek és ezt be is bizonyítottátok. De nem lett volna szabad ilyet tennetek. Rosszabb dolog is történhetett volna veletek. Másképp is örömöt tudtatok volna szerezni nekem. Már az boldoggá tesz, hogy ti jól vagytok, de az méginkább, hogy nagyon szeretitek és segítitek egymást.
Laci bocsánatot kért, amiért veszélybe sodorta testvéreit. Lilla még hetekig a kuckójában maradt, de lassan meggyógyult. Amikor egészen meggyógyult örömmel segített Medve-mamának eltenni a málnát télire, amit a testvérei szedtek naponta.