A futóverseny

Esőcseppek ragyogtak a frissen zöldült faleveleken. Kerek-erdőben mindenki korán kelt. Hetek óta erre a napra készültek az állatok. A medvebocsok jelzőtáblákat helyeztek el minden útelágazásnál. A nyuszik a letört ágakat szedegették össze az útról. A többiek az ösvényeket tisztogatták, hogy semmi akadály ne legyen. Kicsik, nagyok Tölgyikénél gyülekeztek. Mindenki elcsendesedett, amikor Nyuszó apó egy farönkre állt és megköszörülte a hangját.
  - Kedveseim! Ma újra eljött az a nap, amit minden évben nagyon várunk. Újra megrendezzük a Kerek-erdei futóversenyt. Ma kiderül, hogy ki a leggyorsabb állat Kerek-erdőben. 
  - Hurrá! Hurrá! Hurrá! – kiáltották lelkesen az állatok.
  - Mindenki ügyesen segített az útvonal elkészítésében. –folytatta Nyuszó apó. -Most minden versenyző álljon a rajtvonalhoz, aki részt vesz a versenyben. A győztes viselheti egy évig a futóbajnok sapkáját és más meglepetésben is része lesz.
  A versenyben részt vevő állatok mind a rajtvonalhoz álltak: nyuszik, mókusok, rókák, őzikék, medvebocsok, borzok, farkasok, vaddisznók. De még a kicsi állatok sem hiányozhattak: csigák, sündisznók, egerek, békák, tücskök, bogarak. 
  - Vigyázz! Kész! Rajt! – indította el Nyuszó apó a versenyt.
  Mindenki futott előre a kijelölt úton. Frici farkas futott elől, nyomában Lompi, majd a nyuszik következtek. Foltos, az őzike is ügyesen előzte meg az előtte lévő állatokat. A többi állat az út szélén szurkolt a versenyzőknek.
  - Hajrá! Hajrá! Hajrá! – kiáltották.
  A biztatásnak nagyon örültek a versenyzők. Hamarosan Lompi megelőzte Frici farkast. Frici minden áron győzni akart. Amikor a patak keskeny hídjához értek, Frici minden erejét összeszedte, hogy utolérje Lompit. Amikor utolérte elgáncsolta a kis rókát, aki azonnal a patakba esett. Közelükben senki nem volt, Frici még körül is nézett, hogy látta-e valaki. Mint aki jól végezte dolgát, szaladt tovább. Lompi alig tudott kimászni a patakból, olyan gyors volt a sodrása, és a víz is hideg volt még. Vizesen, vacogva folytatta tovább a versenyt, de ekkor más sokan megelőzték őt. Tapsi nyuszi és Foltos az őzike szorosan Frici nyomában voltak. De hiába próbálták megelőzni, nem sikerült. Dél körül már a célhoz közel jártak az állatok. Nagyon fáradtak voltak, de minden erejüket összeszedték. Az egyik elágazásnál Frici elfordította a jelzőtáblát, és a fáradt Tapsi, aki mögötte szaladt, észre sem vette, így rossz irányba ment. A farkas csak nevetett, hogy jól átverte a nyuszikát. Foltos őzike egyre jobban szaladt. Frici az egyik kanyarnál egy farönköt tett az útra. A sebesen futó őzike nekiment. Elesett, lábra sem tudott állni. Amint észrevették, hogy Foltos a földön fekszik és nyöszörög, a szurkolók állatok segítettek rajta. 
  Nyuszó apó már a célban várta a versenyzőket. Frici érkezett elsőnek és elégedetten vigyorgott és ugrándozott, amint átszakította a célszalagot. 
  - Hurrá! Hurrá! Hurrá! – ujjongtak az állatok. 
  - Frici a győztes! – kiáltotta Nyuszó apó.
  - Éljen! Éljen! – ünnepelték az állatok.
  - Állj! – szakította félbe az ünneplést Uhu bácsi. - Még hogy ő a győztes! Ez egy csaló!
  - Mi? Hogy? – kérdezték az állatok meglepődve, mert nem is sejtették, hogy mi történt.
  - A fák lombjai közé rejtőzve követtem a versenyzőket, és láttam, amint a hídon Frici elgáncsolta Lompit. – mondta Uhu bácsi.
  - Így történt – mondta szipogva Lompi. És az állatok elhitték, mert a kis róka bundája még mindig vizes volt. 
  - Amit Foltossal tett, szégyenletes! – folytatta Uhu bácsi. – Az őzike lába eltört.
  - Húúú! – szörnyülködtek az állatok. – Csaló! El innen, ne is lássunk– kiáltották.
Frici megszégyenülve elszaladt. Este Farkas- papától kikapott egy mogyorófa vesszővel, amiért ilyen rosszat tett. 
  A bajnoki sapka Lompi fejére került. Lompi úgy érezte, hogy a sapka Foltost illeti, így a bekötözött lábú őzike fejére tette. 
  - Hol van Tapsi? – kérdezősködtek az állatok, mert csak akkor vették észre, hogy a nyuszika nincs sehol. 
  Hamarosan megjött Tapsi is, vérző sebekkel. 
  - Mi történt Nyuszikám? – kérdezte aggódva Nyuszó apó.
  - Valaki az egyik jelzőtáblát elfordította, és mire észrevettem, már a tövisek között voltam, az tépázta meg a bundámat. – mondta zokogva Tapsi.
  Mindenki tudta, hogy ki volt a bűnös. Foltos nagy nehezen lábra állt és odasántikált három lábon Tapsihoz. 
  - Ez téged illet!- mondta az őzike, és a fejére tette a bajnoki sapkát. 
  Nem tudták eldönteni, hogy ki is viselje a sapkát, így elhatározták, hogy felváltva hordják majd. 
  Előhozták a meglepetés kosarat is, amiben sok-sok finomság volt. Sötétedésig ünnepeltek az állatok, a végére célba értek a sündisznók, a békák, az egerek, a tücskös és a bogarak is. Csak Frici sírt otthon egyedül. A mogyorófa vessző csípésénél jobban fájtak édesapja dorgáló szavai, s az hogy megbántotta szüleit és a barátait.