A csere

 Álmosan ébredt a nap ezen az őszi reggelen. Sugarai színesre festették a faleveleket. Az erdő szélén kis üregéből a mezei egérke bújt elő. Egy harmatcseppel megmosta arcát és hunyorogva nézett szét a határon. Ekkor eszébe jutott egyik távoli rokona a városi egér. 
  - Megyek meglátogatom. – gondolta magában a mezei egér. De nem mehetek üres kézzel. Valamilyen ajándékot vinnem kell neki.
  El is indult, hogy magvakat szedegessen. Már rég learatták a búzát és a többi gabonát. Nagyon sokat keresgélt, amíg megtelt a tarisznyája. Elindult a város felé. Nagyon sok veszély elől kellett elbújnia, amíg a városba ért. Sok keresgélés után végre meglelte rokonát. 
  - Olyan rég láttalak! Gyere be! – mondta a városi egér.
  - Milyen szép lakásod van.- dicsérte meg a mezei egér. Kényelemben és biztonságban élsz. Hoztam neked ajándékot is. – az asztalra tette a mezei egér tarisznyáját, amiben a sok gabonamag volt. Felénk nem lehet könnyű az élet. Ti kenyeret esztek, sajtot és egyébb finomságot. Mi meg a magvakat rágcsáljuk egész évben. Bárcsak cserélhetnék veled – sóhajtott a mezei egér. 
  - Nem hidd, hogy minden olyan szép itt. Nem bánom, cseréljünk. Én elmegyek a te otthonodba, te pedig itt maradhatsz. Már régóta vágyom egy kis nyugalomra, itt a városban ez lehetetlen. De majd a mezőn pihenek egy nagyot, úgy sem voltam már rég vakáción.
  Másnap a városi egér összecsomagolt és elbúcsúzott rokonától. 
  - Érezd magad otthon a lakásomban, és adok neked egy jó tanácsot: óvakodj a macskától! 
  - Te pedig óvakodj a madaraktól! – mondta a mezei egér, és becsukta rokona után az ajtót. 
  A mezei egér kényelembe helyezte magát. Egész nap csak lustálkodott és evett. Ezalatt a házi egér is kiért az erdő széli mezőre, ahol a mezei egér ürege volt. Hol az őszi napon sütkérezett, hol pedig egy-egy a mezőn maradt kalászból szedegette a magvakat.
  - Ez ám az élet! – mondta nevetve a városi egér. Sehol egy macska, sehol egy undok patkány szomszéd. Ha ezt tudom, már hamarabb ide jöttem volna.
  Ezalatt a mezei egér minden finomságot megevett. Már nagyon korgott a gyomra és gondolta, hogy megy és szerez magának valami ennivalót. Elő is bújt a lyukból, de ki sem ért a konyhába, amikor embert látott. Úgy megíjedt, hogy azt sem tudta hogy rohanjon vissza a lyukba. Megvárta, amíg az emberek elalusznak. Akkor újra előmerészkedett. Már a konyhában volt és egy finom kenyérdarabot rágcsált, amikor valami fényest látott maga mellett. És az a fényes valami egyenesen felé tartott.
  - Ez a macska! – döbbent rá a mezei egér. Azt sem tudta, hogy meneküljön el előle. Már majdnem megfogta a macska, amikor visszaért a lyukba. És így ment ez napról-napra. 
  - Ha nem eszem valami, akkor éhen halok, de ha ennivaló után megyek, megesz a macska. Meg fogok így halni! – sírt keservesen a mezei egér. Hazamegyek, én nem tudok itt élni.
  De a városi egérnek sem volt ám olyan jó dolga, mint ahogy azt elképzelte. Egyik éjjel elhagyta az üreget, mert unatkozott nagyon. Gondolta, meglátogatja valamelyik mezei egér szomszédot. Már épp a szomszéd üregénél volt, amikor szárnysuhogást hallott és azt vette észre, hogy a mező egyre távolabb van tőle. Éles fájdalmat érzett a hátában. Akkor döbbent rá, hogy egy bagoly elkapta őt, és épp repül vele valahova. 
  - Segítség! – kiáltotta keservesen a városi egér. De hiába, mert senki nem hallotta őt. Hírtelen zuhanni kezdett. A bagoly véletlenül elejtette. Ő pedig egy szénakazal tetejére esett. Bebújt a kazalba, hogy a bagoly észre ne vegye. Reggelig ott maradt. Amint virradni kezdett elindult a mezei egér háza felé. De alíg bírta vonszolni magát, úgy megsebesült. Mire a mezei egér üregéhez ért már esteledett. A mezei egér is haza ért már. 
  - Mi történt veled, rokon? – kérdezte a mezei egér.
  - Jaj, ne is kérdezd. Épp hogy túléltem. 
Elmesélték egymásnak mindazt, ami velük történt azóta, hogy otthont cseréltek. A városi egér még a mezei egérnél maradt egy ideig, amíg teljesen meggyógyult. 
  - Valamit megtanultam – mondta a városi egér.
  - Mit? – kérdezte a mezei egér. 
  - Mindenütt jó, de legjobb otthon. És azt is megtanultam, hogy elégedjek meg azzal, amim van.
Elbúcsúzott a két egér. Néha-néha meglátoggatták egymást, de otthont többet nem cseréltek.