Különleges tél
köszöntött be Kerek-erdőbe, olyan szeszélyes volt az időjárás, és egyik nap
annyira különbözött a másiktól, mintha naponta változtak volna az évszakok.
Egyik nap fagyos szél hasogatta a fákat, másnap enyhe napsugár simogatta az
otthonukból kimerészkedő állatokat. Egy
másik reggel, pedig mindent hó borított.
Ilyen szeszélyes és különböző volt az egyik
rókacsalád négy rókakölyke is. Rudi volt a legnagyobb. Szülei igyekeztek a jóra
nevelni, de hiába. Ami rossz, csak megfordult a fejében, azt véghez is vitte.
Sok bánatot és könnyet okozott a szüleinek.
Rubinka másabb volt. Mindig meghallgatta a
szülei tanácsát, csak azt megfogadni és teljesíteni volt nagyon nehéz számára.
Félős volt és bátortalan. Mindig az járt a fejében, hogy valami rossz fog
történni, és ettől félt egész nap. Csúfolódtak is vele a testvérei is, és a
többi állatok is.
Rolf volt a legvidámabb a estvérei közül. Hízelgett
is mindenkinek, ahogy csak tudott. Úgy tűnt, hogy ő a legkedvesebb, és ő a leghajlandóbb
a legtöbb jót megtenni. De mindez csak jónak látszott, mert amint felbukkantak
a barátai, azonnal elfelejtett minden jót, és éppen olyan rossz volt, mint
Rudi.
Roni volt a legkisebb, kedves, csendes,
engedelmes, és nagyon sokszor észre sem vették őt a többiek. Szülei nagyon sok
örömet leltek benne.
Egy reggel útnak indultak mind a négyen. El
kellett menjenek a szomszédos erdőbe meglátogatni a beteg nagynénit, Róka-mama
megpakolt egy kosarat ennivalóval, és a rókakölykök lelkére kötötte, hogy a
nagynéninél gondosan takarítsanak ki, aprítsanak tűzifát, és kérdezzék meg,
hogy miben tudnának neki még segíteni.
Rudi elrohant már az első bokor után, és
eszében sem volt a testvéreivel menni. Hiába könyörögtek neki, hiába kiabáltak
utána, már árkon-bokron túl járt.
Útközben összetalálkoztak a többi
rókakölyökkel, amint épp szánkózni indultak a domboldalra.
-
Gyere velünk szánkózni, Rolf! – kérlelték a többiek.
-
Nem mehetek, most látogatóba kell mennem a beteg nagynénihez. –
válaszolta kisé kedvetlenül Rolf.
-
Ne törődj vele, elmegy Rubinka meg Roni. Te gyere velünk, meglátod, jó
móka lesz.
-
Ne hallgass rájuk, mert a nagynéni sokkal fontosabb, mint a szánkózás!
– kérlelte kedvesen Roni a testvérét.
-
Menjetek csak előre, és úgy is gyorsabban tudok futni, és beérlek
benneteket, csak háromszor csúszok le a domboldalon. – mondta Rolf a két
testvérének.
Szomorúan útnak indult a két kis rókakölyök.
Már rég elhagyták Kerek-erdőt, és már a mezőn jártak, de Rolf még nem érte utol
őket. Rolf teljesen megfeledkezett a testvéreiről, meg arról, hogy mit ígért,
és hogy szülei hova is küldték. Csak csúszott le a domboldalon egymás után
többször is.
A mezőn Rubinka és Roni puskadörgést és
kutyacsaholást hallottak. Vadászok voltak a közelben. Rubinka ezt hallva úgy
megijedt, hogy azonnal letette a kosarat, és elkezdett futni vissza
Kerek-erdőbe, ahogy csak bírt. Roni magában maradt. Nem volt mit tennie, az ég
felé nézett, és a Nagy Király segítségét kérte, hogy jusson át a mezőn a másik
erdő széléig észrevétlenül. Összeszedte minden bátorságát és a kosár
ennivalóval óvatosan, de ugyanakkor gyorsan kapkodta apró lábait. Sikerült
átjutnia a szomszédos erdőbe. Hamarosan ott sürgött-forgott a beteg nagynéni
otthonában. Fát szedegetett, felaprította, kiseperte a kéményt, megrakta a
tüzet, megmelegítette az ételt, és gyógynövényekből teát is főzött. A nagynéni
nem győzött hálálkodni Roni rókának.
-
Áldjon meg a Nagy király, drága gyermekem, hogy ennyi jót tettél velem.
– mondta a nagynéni.
-
Szeretettel tettem és örömmel. – válaszolt boldogan Roni.
Késő estig dolgozott, majd a nagynéni kérésére,
éjszakára is ott maradt, csak másnap reggel indult útnak, miután minden munkát
elvégzett a nagynéni házában.
A két erdő közötti mezőn, újra vadászok
puskái dörögtek, és kutyák csaholtak.
Előző nap este későn a három
rókakölyök hazabóklászott. Hamar kiderült, hogy ki merre járt, és hogy Ronit
magára hagyták, ezért Róka-papa már hajnalban útnak indult a szomszédos erdőbe
Roni után. Épp kilépett Kerek-erdőből a mező szélére, amikor puskadörgést
hallott, nem messze tőle Roni, a kis róka rogyott össze, eltalálta egy
puskalövés. Pillanatok alatt ott voltak a kutyák is. Róka-papa nem tudta
megmenteni szeretett kis rókáját.
Szomorú és szótlan napok jöttek a Róka-lakba.
Mindenki magát hibáztatta, hogy Roni meghalt. Róka-papa azért, mert nem ért oda
hamarabb, és nem tudott segíteni, Róka-mama azért, mert elküldte
beteglátogatóba, a három testvére pedig azért, mert magára hagyták a
legkisebbet, a leggyengébbet.
Nem is sejtették, hogy Roni volt a
legbátrabb, és neki volt a legszeretőbb szíve az egész családban. A Nagy Király
megengedte, hogy kicsiny rókája meghaljon. De vajon értelmetlen volt mindez? A
többiek szívében valami megváltozott, bánkódtak rossz természetük miatt, de elhatározás
is született bennük, hogy szeretnének olyanok lenni, mint Roni.
Az idő majd megmutatja, hogy valóban
megváltozott a szívük, vagy nem.
